Csak egy lány a nagyvilágból,
csak egy élet a fájdalomból.
Csak én őrzöm az életemet,
a sok régmúltból...
Az emlék ami elmúlt,
küzdök értelmetlenül,
s ami megvolt,
elhagyom kérdés nélkül.
Már nem érzek, s nem látok,
elhagyták testem, hogy legyen ítélet rátok.
Elhagyom eme furcsa helyet,
én már megismertem a szeretetet.
Sokat veszítettem, vágyat, álmot,
de ezt rátok hagyom,
változtassatok.
