Könny fakad ki szememből, összetört szívem ásom,
Vajon hol lehet? Nem biztos, hogy minden részét megtalálom.
Egy összetört álomra emlékeztet, ahol minden a tét,
Nem tudom mért tettem, senki nem kérdezte miért?
Csak meg kellet tennem, úgy éreztem, ez sikerülhet,
Így felidézhetek egy rég elveszett emléket.
Belső hang suttogja, hogy ezen múlik minden,
Sóhajtva lehajtom fejem, talán kétkedem?
Nem, megteszem! Lenyelem izgalmam, kezdődik.
Felállok, a történet folytatódik.
Épp ahogy azt megálmodtam,
Ez meg fog történni,
Érezd át és fuss neki!
Nem tudom, mit kezdjek azzal, amit elvesztettem,
De hogy tovább menjek, folytattam életemet.
Kezembe veszem az irányítást,
Rendezővel egyeztetem a felállást.
Szívemnek rendezője csupán a képzeletem,
De jó vele játszanom elhiheted.
Van, aki rendezi szíved minden egyes gondolatát,
És megoszt veled mindent, éppúgy a világfájdalmát.
Szíved olyan számomra, mint egy kinyílt napló,
