Ülök…nézek ki az ablakon,
Gondolkodom, embereket nézek…
S’ látom arcukon az örök tűz égését,
Örömöt és bánatot egybe vetve.
Sok mindent igy fejeznek ki,
Ha akarják ha nem,
Erről nem tehetnek,ellene se tesznek,
Nem hiszem.
Annyi öröm és bánat van a világon,
Sokat gondolkodom ezáltal a gondonom.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
