Vérvörös rózsaszál,
Száll a magasba, száll…
Szirmai szárnyalnak – repülnek,
S’ a végén kinézete kopár terület.
Szikes rózsaszirom,
Mi elszáradt,
Volt elődje,
Piros, mi fedi zöld szárat.
Tüskés, mint szívem,
S’ rideg fájdalmak,
Én nem félek semmitől,
Letöröm a szárakat.
Megsebzi kezem a rózsatüske,
Ordítok fájdalmamba, gyötrelmembe.
Végig csurog a rózsaszálon piros vérem,
S’azóta vörös rózsa lett az én nevem.
